1. Mikor döntöttél úgy, hogy grafikus leszel?

Tízévesen rámbízták az osztálynapló vezetését. Telerajzoltam. Azt hiszem, ekkor fedeztem fel magamban a rajzolás iránti vágyat. Tizenöt évnek kellett eltelnie, mire rájöttem, mit akarok igazán. Ekkor dekoratőr-grafikusként önállósítottam magam. Négy év elteltével sikerült elérnem, hogy csak a rajzolásból meg tudjak élni.

2. Miért szeretsz rajzolni?

Az alkotás folyamata igazi örömforrás, még akkor is, ha a végeredmény nem mindig úgy sikerül, ahogy elterveztük. Érzékelni a szépet, a szokatlant, felismerni a környezet vizuális törvényszerűségeit, melynek segítségével fejlődik a látásom, a memóriám, valami maradandót létrehozni egy állandóan változó világban, ezt másokkal megosztani, anélkül, hogy sokat kellene róla beszélnem.

3. Voltak mestereid?

A kötelező iskolai oktatáson kívül más képzést nem kaptam. Sokat tanultam mások műveiből. A tapasztalat volt a legszigorúbb oktatóm, a tudásvágy pedig az ösztönző erőm. Elégedettségből eddig nem sikerült "levizsgáznom".

4. Mik a kedvenc témáid?

Imádok mindent rajzolni, festeni, aminek valami köze van a természethez. Nagyon szeretem a fákat. Minél kevesebb a kötöttség, annál nagyobb az öröm. A kihívások is felkeltik az érdeklődésemet. A műfaj ilyen szempontból lényegtelen, bár a misztikummal kapcsolatos témák eléggé megmozgatják a fantáziámat.

5. Mi a munkamódszered?

Fejben megtervezem a képet, készítek egy-két vázlatot, aztán ha véglegesnek ítélem a tervet, megrajzolom grafittal. A színes képeknél leginkább akrill festéket használok, amit a szükséges maszkolás után ecsettel, retuspisztollyal (airbrush) viszek fel a felületre. Ez utóbbi a finom felületek elérését könnyíti meg. Persze nem mindig akarok finom felületeket. Olajjal eddig nagyon keveset festettem, mert ellentétben az akrillal, nagyon lassan szárad. Nekem pedig sokszor csak néhány napom volt a kép elkészítésére. A határidő a legjobb múzsa egy alkalmazott grafikusnak. Újabban már a digitális technikát is előszeretettel használom, főleg, ha este vagyok kénytelen dolgozni.

6. Használsz modelleket?

Eleinte kértem fel néhány embert, aztán ahogy az ismereteim gyarapodtak, egyre kevésbé volt szükségem modellekre. Ma már többnyire fejből rajzolok, de ha kell, minden segítséget igénybe veszek. Gyűjtöm az újságokból kiollózott érdekes, használható képeket. Sokat lehet tanulni ezekből. Könyvek és albumok is sorakoznak a polcomon, valamint van egy fényképezőgépem is.

7. Milyen méretben készülnek a képeid?

Papírra készült képeknél a legnagyobb kiterjedés soha nem nagyobb 42 cm-nél, a rövidebb oldal pedig mindig kisebb 30 cm-nél. Ez átlagban egy A/3 méretű területnek felel meg. Az olajképeknél ez a méret a duplája, a munka ideje viszont a négyszerese. Ha könyvborítóról van szó, ideális a könyv méretének legalább a háromszorosával számolni. Én nem e szerint kalkulálok. Inkább kisebb ecsetet használok. A kártyaképek 4-5 cm nagyságban jelennek meg. Ilyen kicsiben alig látszanak a részletek. Az elkészített kép méretének nincs köze a honoráriumhoz. Sajnos ilyenkor a gazdaságosságra is kell gondolni. Bár ne így lenne!

8. Mennyi idő alatt szoktál elkészülni egy-egy művel?

Az akrillal készült képeknél 3-7 nap. Egy-egy kép elkészítési idejét erősen befolyásolja a határidő, a téma és a honorárium. Minden gyorsan kellene, minőségben és olcsón. Ebből kettőt tudok garantálni.

9. Mennyire kapsz a megrendelőktől szabad kezet?

Csak olyan megbízóval szeretek hosszú távon együtt működni, aki megbízik bennem. Ez persze kölcsönös kell, hogy legyen. A lényeges kéréseket betartva igyekszem a saját elképzelésem szerint alkotni. Volt olyan időszak, amikor mindent elvállaltam. Nagyon hasznos volt, bár az akkoriban készült munkáim egy részére igyekszem inkább nem gondolni.

10. Milyen szempontokat kell figyelembe venned?

A kiadók szeretnének minél több könyvet eladni. Ebben sokat tud segíteni egy jó borító. Nekem olyan képet kell festenem, amelyik elég érdekes és látványos ahhoz, hogy felkeltse a későbbi olvasó érdeklődését. Nem árt, ha a címlap tükrözi a tartalom hangulatát is. Sajnos legtöbbször nem áll módomban elolvasni a könyvet, mielőtt illusztrálom, ezért az íróval, vagy a szerkesztővel konzultálok, mielőtt neki kezdek. Ez vonatkozik minden típusú megbízásra. Ettől függetlenül kapok annyi szabadságot, amennyi szükséges.

11. Hány könyvborítót, illusztrációt készítettél már összesen?

A címlapok számolását négyszáznál abbahagytam. Azóta eltelt néhány év. A többi illusztrációim mennyiségéről fogalmam sincs.

12. Mennyit lehet ezzel keresni?

Ha elég magas szinten rajzolsz, de megvan a kellő mennyiségű szakmai alázatod, ha nem vagy túl válogatós és nem riasztanak el a kihívások, ha nem válsz unalmassá, és képes vagy bármikor megújulni, ha elég rugalmas vagy, és nem akarod minden áron magadat ráerőszakolni a megrendelőre, ha megbízható vagy minden szempontból, és elég jó emberismerettel rendelkezel, akkor tűrhetően meg tudsz élni ebből. Ha ennél többre vágysz, nyitni kell a Világ felé, és állandóan gyarapítani a tudásod. Ez utóbbi mindenféleképp ajánlott.

13. Vannak példaképeid?

Gyerekkoromban nagy hatással voltak rám a francia képregények, ugyanakkor szerettem nézegetni a nagy klasszikusok műveit is. Huszonévesen bámulva néztem a Boros-Szikszai páros megjelent munkáit. Ekkor már éreztem, hogy én is ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Komoly hatással voltak rám többek között André Chéret, Frank Frazetta, Michael Whelan, Keith Parkinson, Alan Lee, John Howe munkái. A fantasy művészetben Boris Vallejo képei hozták a nagy áttörést. Kifinomult technikája a 70-es években hatalmas népszerűséget hoztak számára és a műfajnak egyaránt. Én is az ő munkái láttán kezdtem érdeklődni a fantasy iránt. Napjainkban alkotók közül már számtalan hírességet említhetnék, ami bizonyítja a műfaj egyre növekvő népszerűségét.

14. Művészetnek tartod-e, amit csinálsz?

Minden tevékenységet lehet művészi szinten végezni. Ezt is. Senkitől nem várom el, hogy művész úrnak szólítson, de nem is rekesztem ki magam ebből a körből.

15. Mit szeretnél még elérni?

Néhány munkától eltekintve szinte kizárólag a hazai piacra dolgoztam. Lassan itt az ideje, hogy nyissak a Világ felé, bár nem lesz könnyű, tudom. Igaz, még nem írtam le az itthoni lehetőségeket sem.